Ízekre szednek az Z-sek

Ízekre szednek az Z-sek

Irreális elvárások, nagyratörő célok, felgyorsult életvitel, tudatos jövőtervezés, könyörtelen szókimondás, minden és mindenki bírálata. Csupán pár azon ismérvek közül, melyekkel manapság a Z generáció tagjait illeti a HR és a munkaerőpiac világa. Miért igazak rájuk ezen attribútumok? Hogyan gondolkozhatunk az ő fejükkel? Nos, személyesen az Y nemzedék és a Z generáció átmenetét képező határon tudok véleményt formálni, így szinergiát képezve a „legakaratosabb” korosztályokból.

Valóban ennyire negatív képet közvetítenénk magunkról? Tény, hogy a „hírnöknemzedék” tagjai is célratörők, agilisak, tombol bennük a teljesítési kényszer és mindent megtesznek azért, hogy a legjobbak között szerepeljenek. Ők azonban már jelentős hányadát képezik a munka világának, míg a „digitális bennszülöttek” még csak szárnyaikat bontogatják. Pár éven belül azonban eltérő preferenciáiknak és motivációiknak köszönhetően jelentős hatással bírnak majd a munkakörülmények megváltoztatására, melyekre tudatosan kell készülnie az őket alkalmazni kívánó cégeknek. Milyen változásokról beszélek?

Mindenek előtt a Z-sek nagyon tudatosak a munkakeresést illetően. Túlzó magabiztosságuk alapja, hogy a mai fiatalok igenis tisztában vannak képességeikkel és erősségeikkel, melyhez támogató kezet nyújt a tehetségekért folyó harc. Vallják, hogy kompetenciáikra szükség van a piacon, így karakán módon ki is használják erősségeiket és egyengetik jövőjüket. Másodsorban a fiatalok nagyon korán belekényszerültek a globális versenybe, melyből csak a legjobbak jutnak fel a dobogóra. Nem elég jónak lenni, a legjobbnak kell lenni. Nem elég lediplomázni, munkatapasztalat, többirányú nyelvismeret és fiatalon kiépített kapcsolati háló kell ahhoz, hogy valaki a versenyszférába kerülhessen.

Mindezen tényezők hatására alakulnak ki az irreális elvárások, hiszen az átlagtól több dolognak kell megfelelniük nap, mint nap, az átlagnál jóval többet kell letenniük az asztalra huszonéves korukban. Magukkal hozzák a gyorsaság szelét, a minél flexibilisebb munkaköröket, az alternatív és kreatív megoldásokat, valamint a multitaskingot, azaz az egy időben több feladat elvégzését.

Kérdezem én, akkor most a jellemük generálta az idősebb generációk szemében kialakult megítélésüket vagy a külső körülmények kényszerítették őket (bennünket) a célratörő és könyörtelen habitusra? A tyúk vagy a tojás?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.